"Szerinte egy kalotaszegi népdalra ugyanolyan bátran lehet improvizálni, mint egy Karády-dalra, s szólólemezeit hallgatva, úgy tűnik, igaza is van." (Kolozsi László, Revizor)
Szalóki Ági elénekeli, amit a szerelemről tud, vágyakozásról, várakozásról, büszkeségről, megalázottságról, kacérságról, csalódásról és beteljesülésről.
A produkció születéséről így vall az énekesnő: "Szeretem ezeket a szerelmi vallomásokat, egyszerűek, bátrak, őszinték, ma is érvényesek. Olyasfajta bölcs és kedvesen ironikus gondolatokat találtam bennük, amelyek nagyon közel állnak hozzám.
Karády személyében egy olyan nő énekel, aki túl van már sok mindenen. Ezzel próbálok meg azonosulni, nem a végzet asszonya képpel, hiszen azzal nem tudnék, és nem is akarok. De ha felmegyek a színpadra, azért díva vagyok én, még ha más is a karakterem. Így próbálom a színpadról üzenni: minden nő képes arra, hogy díva legyen, mindegyikünk megélte ugyanazokat a szerelmeket, mindenkiből lehet igazi királynő, akár Karády."
Nagyszerű dalszerzők dalai csendülnek föl: Fényes Szabolcs, Hegedűs Tamás, De Fries Károly, Sándor Jenő szerzeményeit a gitáros Juhász Gábor és a szaxofonos Bacsó Kristóf hangszerelték át. A szövegeket Szepes Mária, G. Dénes György, Mihály István, Polgár Tibor, valamint Nadányi Zoltán írta.
Közreműködik:
Szalóki Ági - ének
Bacsó Kristóf - szaxofon
Schreck Ferenc - harsona
Juhász Gábor - gitár
Szakcsi Lakatos Róbert - zongora
Kovács Zoltán - nagybőgő
Cseh Balázs - dob
